Hirdetés
A 2009. július 1-én hatályba lépő 2009. évi XXXV. törvény A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény egyes pontjainak módosításával hátrányos helyzetbe hozza tanulóknak helyt adó, gyakorlati képzést végző vállalkozásokat, melyek döntő többsége - jelen gazdasági helyzetben - visszaléphet a tanulóképzéstől, így veszélybe kerül 32 000, óvatos becsléssel 22 000-tanköteles tanuló gyakorlati képzése. 1000 gazdálkodó szervezet körében végezet felmérésünk alapján. 74%-kal, számszerűen több mint 32 ezerrel csökkenne a tanulószerződéses tanulók jelenlegi 45 ezres létszáma. Visszafogottabb becsléssel is ez a tanulói létszám elérheti a 22 000-t.
A vállalkozások a tanulószerződéssel, hallgatói szerződéssel rendelkező diákoknak az alábbi juttatásokat biztosítják:
- Ösztöndíj
- Kedvezményes étkeztetés
- Útiköltség térítés
- Munkaruha
- Egyéni védőeszköz, védőital
- Felelősségbiztosítás
E költségeiket az adóként működő, minden vállalkozás által kötelezően fizetendő szakképzési hozzájárulásuk terhére számolhatták el a cégek, a gyakorlati képzés további járulékos költségeivel együtt, mint szükséges anyagok, eszközök, oktatói bérek stb, de eddig sem teljes körűen.
A módosítás tovább csökkenti a cégek képzéssel kapcsolatos költségeinek elszámolhatóságát, megnyirbálja a visszatérítés lehetőségét, holott az 1970-es évektől funkcionáló mintegy 80 Mrd-os alap kizárólag a vállalkozások befizetéseiből jön létre, és fő célja a gyakorlati képzés támogatása. Az elmúlt évek alatt viszont egyre szélesedett az ebből részesedők köre, kivéve a szakmunkásképzésbe bekapcsolódó vállalkozásokat.
A módosítások az alábbi területeket érintik:
- a tanulók pénzbeli juttatása (ösztöndíj)
- a csoportos gyakorlati képzést közvetlenül szolgáló tárgyi eszközök
- az anyagköltség
elszámolhatóságának mértéke a szakképzési hozzájárulás terhére.
A változtatás azt eredményezi, hogy a vállalkozások felmerülő költségeikből tanulónként 10%-ot nem tudnak elszámolni a hozzájárulásuk terhére, mely többletköltség a hiányszakmában oktató cégek esetén további 10%-kal nő a szakképzés első évfolyamának első félévében. A félévenkénti kötelező emelések a további költséget rónak a gazdálkodóra.
A szakképzési hozzájárulás terhére elszámolható volt a csoportos gyakorlati képzést közvetlenül szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, bérleti díjára, karbantartására valamint ezen eszközök működését biztosító szoftverek beszerzésére tárgyévben fordított összeg a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből nyújtott támogatás értékével csökkentett összege. Mindez akkor, amennyiben a kötelezően adandó tanulói juttatások biztosítása után a gazdálkodó szervezetnek még maradt az alapba befizetendő hozzájárulási kötelezettsége.
A tanulószerződés és a felsőfokú szakképzésben hallgatói szerződés alapján foglalkoztatott tanuló, hallgató gyakorlati képzés során felhasznált anyagköltségre tanulónként és évente - a minimálbér 20%-nak hiány képesítés esetén 40%-nak megfelelő összeggel csökkenthette hozzájárulási kötelezettségét a gazdálkodó. Mindez akkor, amennyiben a kötelezően adandó tanulói juttatások biztosítása után a gazdálkodó szervezetnek még maradt az alapba befizetendő hozzájárulási kötelezettsége.
Az anyagköltségre eddig elszámolható bruttó 14 300 Ft/tanuló/év sem volt elegendő a képzésben felhasznált anyagok finanszírozására, tekintettel arra, hogy a tanuló képzésének elején főként „selejtet" gyárt. Ennek csökkentése (7150 Ft/fő/év) már a képzés minőségét is nagyban veszélyezteti.
Az intézkedés bevezetésének várható hatásai:
A módosítások életbe lépése rendkívül súlyos következményekkel jár a magyar szakképzésben.
Veszélybe kerül az évtizedek alatt kialakított tanulószerződés intézménye, melyet már a vállalkozások megszoktak, és ellenőrzött keretek között folyt a tanulók képzése mind a szakmai, mind a pénzügyi szempontból.
A megszorító intézkedések hatására a gazdálkodó szervezetek képzési hajlandósága jelentősen csökken. Ezt támasztja alá az a kamarai felmérés, melyet 1000 gazdálkodó szervezet körében végeztünk. Az eredmény megdöbbentő: 74%-kal, számszerűen több mint 32 ezerrel csökkenne a tanulószerződéses tanulók jelenlegi 44 ezres létszáma. Ennyi azon vállalkozások száma, melyek az intézkedések hatására azonnal, vagy felmenő rendszerben befejezik a tanulóképzést, bontják a szerződéseket, illetve nem kötnek a következő tanévre újabbakat.
Visszafogottabb becsléssel is ez a tanulói létszám elérheti a 20-22 000 -t. Várhatóan ennyi tanulónak nem lesz képzőhelye.
A gazdálkodó szervezeteknél gyakorlaton lévő tanulók jelenlegi 50%-os aránya 25%-ra csökken, melynek következtében a szakiskolai tanulók egynegyede szerez a versenyszférában piacképes ismereteket.
Komoly bizalomvesztéssel fog járni a jelenleg érintett 7 ezer gazdálkodó körében, aki most befejezi a képzést az már nem fog a jövőben sem újra tanulót oktatni.
Az építőipar területén a vállalati gyakorlati képzőhelyek 70-80%-a megszűnik, amelynek következtében 3-4 év múlva krónikus szakember-hiányra lehet számítani.
A kieső 22 ezer tanulószerződés következtében az érintettek kikerülnek a foglalkoztatási és társadalom-biztosítási rendszerből, ill. elvesztik a tanulószerződés által biztosított szociális státuszukat is. (Nem kap ösztöndíjat, nem fizetnek utána járulékot.)
Azon iskolák, akik rendelkeznek tanműhelyi kapacitással, a kieső 20 ezer tanuló gyakorlati oktatását nem tudják máról holnapra megoldani.
Azon iskolák, akik jelenleg sem rendelkeznek tanműhelyi kapacitással, még nehezebb helyzetbe kerülnek, hiszen a tanköteles tanuló oktatását biztosítani kell.
A módosításokkal legfeljebb 9,8 mdFt megtakarítás érhető el, miközben ennek többszörösét kell ráfordítani az iskolai gyakorlati oktatás kapacitásának növelésére, mégpedig azonnal.
Az intézkedések tehát nem hogy a kormány által kívánt megtakarítási hatást nem érik el, de még jelentős ráfizetéssel is járnak, nem beszélve a további, munkaerő-piacot súlyosan érintő következményekről.
